Különös nap

Korán keltem, mint minden nap. Már vártak rám, s ez mindig jó érzéssel tölt el. Az ilyen napokért érdemes összeszedni magam. Az előkészületekből már sejtettem, hogy ez a műszak más lesz, mint a többi, így némi bizonytalansággal vegyes kíváncsisággal indultam. 

Ismerek minden döccenőt, így magabiztosan haladtam. Már messziről láttam a váltók, a sorompók állását a jelzőlámpák fényét, a peronon várakozó tétova utasokat. 

Ragyogott a nap és ilyenkor különösen büszke vagyok vörös-sárga ruhámra. Rengetegen fotóztak, videóztak és sokan váltottak jegyet még egy útra. Kicsit meglepődve, de tettem a dolgom. Aztán napközben, mikor akasztottak rám egy mutatós koszorút mindent megértettem. Először elszomorodtam, de a szalagra írt sorokat olvasva egyre bátrabban hordoztam egész délután.

Sok ismerős arcot láttam és számtalan ismeretlent; kíváncsisággal, szeretettel a szemükben. Csendes beszélgetéseikben szinte mindig szerepeltem. Évtizedek alatt észrevétlen gyűjtött emlékeket, történeteket idéztek és én közben igyekeztem a megszokottnál is halkabb zakatolással, diszkréten jelezni, hogy minden szót hallok, velük együtt emlékezem. 

Meghatódva néztem sínek mellől integetőket, és egy-egy utas szomorú, nem ritkán könnyes tekintetét. 

Harsogó dudaszóval, ragyogó fényszórókkal érkeztem Somogyszobra, majd Nagyatádra és az állomáson várakozók odaadó szeretetéből erőt merítve indultam tovább …