Mi lesz veled dohánybeváltó?

(csak rajtunk múlik)

Eredetileg egyszerű kérdésnek indult, de az az épület sorsának megvitatása kapcsán több tovább gondolásra érdemes szempont is felmerült.

Megkísérlem a legfontosabbakat összefoglalni, hogy megnyugtatóan tudjunk továbblépni.

A dohányszárító épülete önkormányzati tulajdon. Az egyik legszebb, legkülönlegesebb ingatlan a városban. Ipartörténeti emlék. Ha semmi beavatkozás nem történik, akkor is maradandó élményt ad végig sétálni az épület mindhárom szintjén. Hatalmas összefüggő belső terek, masszív fa padlózat, elképesztően szép gerendázat, különleges játéktere a fényeknek.

A város, mint az épület gazdája évek óta lehetőségei szerint gondot fordít a szárító megóvására (takarítás, ablakok üvegezése, tetőfelújítás). Az idén egy merészebbet lépett a képviselőtestület. A merészség nem a költségek nagyságában, hanem inkább abban rejlik, hogy épp az önkormányzati választás évére esett az az egyszerű, többségében az állagmegóvást szolgáló beruházás, amely így óhatatlanul kampánytémává vált.

A választási kampány során magam is egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a lakosság egy szűk része kellően kreatív ahhoz, hogy bármilyen tervvel is áll elő, bárki is, azonnal találnak két annál is „fontosabb célt”. Kapásból. Gondolkodás nélkül. Sajnos ez gyakran elviszi a figyelmet egy-egy probléma alapos megvitatásáról. Ennek ellenére igyekszem következetes maradni, bár néha magam is belemegyek meddő vitákba. Ez egy ilyen műfaj, ezért kell egymással beszélnünk, szót értenünk. Türelmesen, figyelemmel a másikra. Nem vagyunk azonos információs szinten, ezért nekünk kell megértőnek lennünk.

Térjünk is vissza a beruházásra! Az önkormányzat az épület padozatát javítja ki, újítja fel, visszakapcsolja az áramellátást és felújítja a belső tér világítását. Kijavítja, felújítja a nyílászárókat. Mindez biztonságosabbá teszi az épületet, növeli az értékét.

Emellett kapott az intézményünk arra megbízást, hogy egy ideiglenes kiállító helyet rendezzünk be itt és dolgozzunk azon, milyen módon lehet hasznosítani a későbbiekben az épület különleges adottságait. Leegyszerűsítve: mutassuk meg a város lakóinak az épület szépségét és gondolkodjunk közösen a további hasznosításon!

Találjuk ki, dolgozzuk ki, milyen fenntartható közösségi, kulturális, turisztikai célt szolgálhat ez az értékes épület? Lehet-e a továbbfejlesztéshez pályázati forrást találni?

Ez a két munka párhuzamosan folyik: a kiállítás előkészítés és az épület további hasznosításának a kidolgozása. A tervezett kiállításnak minimális a költsége, de nagyon komoly munkaidőráfordítást feltételez. A megvalósíthatóságnak ezen a terén akadtak korábban aggályaim, mert ez egy nem mindennapi szakmai kihívás. Több száz négyzetmétert tartalommal megtölteni. Ezzel együtt, több hónapot dolgozva az előkészítésen, úgy látom megbirkózunk a feladattal.

Az dohányszárító további hasznosításának, fenntartható fejlesztésének az iránya ennél is legfontosabb kérdés, amely még előttünk áll. Maga az épület kiválóan alkalmas országos vonzáskörű gyűjtemény kialakítására, elhelyezésére is. Igazi vonzerővé fejleszthető. Sokkal többé, mint egy helytörténeti gyűjtemény. Ebben lehet üzleti fantázia is. Nekem szimpatikus projektötlet az ezredforduló előtt először megszervezett „Fa és Vad” kiállítás szellemi örökségében gondolkodni, de természetesen egy-egy művészeti ág speciális kiállítóhelyeként is szóba jöhet az épület. Le kell győzni a kishitűségünket, de a realitás talaján maradva. A legfontosabb, hogy csak fenntartható módon szabad fejleszteni, ha már az első lépéseket megtettük. Ez egy nagyon szép kihívás és ha az egyik kitörési pontnak a turizmus fejlesztését válasszuk a későbbiekben, akkor ebbe a körbe illeszthető is.

Ebben minden javaslatot, ötletet megvizsgálunk és igyekszünk a legjobb megoldást kiválasztani. Örömmel veszünk minden kiérlelt szakmai javaslatot, vagy egyszerű felvetést. Legyünk bátran kreatívak! Nem valamivel szemben, valamiért!