Mit ígérhetek?

Gyakran sétálok Nagyatád utcáin. Legtöbbször fényképezővel a kezemben és igyekszem másoknak is megmutatni azt, ami épp magával ragadott. Mióta elhatároztam, hogy megpróbálok többet tenni szeretett városomért, még gyakrabban állok meg séta közben. Egy-egy utcán rengeteg inspiráló részletet, és számtalan tennivalót látok (köztéri szobrokkal incselkedő gyermekeket, gondozott, tiszta köztereket, öregedő közutakat, megújuló járdákat, vagy épp a hulladékgyűjtők mellé gondatlanul odahányt szemetet). Egy utcáról is órákat lehetne beszélni és a teljes városkép leírására több kötet könyv sem lenne elég. Ráadásul ez egy olyan könyv lenne, melyből az emberek egy része csak a rá vonatkozó oldalakat olvasná el.
     
Egy közeli ismerősöm döbbentett rá, hogy mi emberek olykor mennyire másként látjuk a világot. Azt mondta; jónak látja a választási esélyeim, de végső soron majd az dönti el a vetélkedést, hogy mit tudok ígérni. Leegyszerűsítve: meglátja, mit ígérek és majd úgy adja a szavazatát.
(A személyem, az életpályám, a tudásom, a tapasztalataim, az eddigi munkám majdhogynem lényegtelen villant át a gondolataimon).   
Elkomorodtam magamban, de nem említettem neki. Tudom, hogy az ígéretek önmagukban sokat jelentenek, de mégsem szeretném, ha kizárólag ez döntene. A „termék” marketingje és nem a minősége.  

A marketing, ami rossz esetben lehet egy olcsó, számon kérhetetlen, rózsaszín ígérethalmaz is.   Minőségi munkahelyek, modern játszóterek, komfortos kutyafuttatók, parkolóházak, nyüzsgő turizmus, őrzött temetők, felújított utak, járdák a külvárosban is …   
Naponta találkozom ezekkel az igényekkel, de nem szeretnék kampányízű válaszokat adni. A megfontolt, átgondolt, közösen formált célokban hiszek. Számomra többet ér tíz gondolkodó, cselekvő jóbarát, mint ezer like egy tartalmatlan poszt alatt. Ráadásul a jó célok sem érnek önmagukban semmit. Az igazi munka a megvalósításban fekszik. Küzdelem, csalódások és sikerek. Leginkább a mögöttük álló emberek.

Ezért találkozom egyre több közösséggel, ezért alkotunk együtt programot, ezért hallgatom meg egy-egy fontos terület szakembereit.  A legtöbb fontos kérdésben az önkormányzat egyre inkább csak magára, a várost alkotó közösségek együttműködésére, kreativitására számíthat, nem külső csodatévőkre. Akkor is, ha az emberek egyre zárkózottabbak, egyre félénkebbek, egyre bizalmatlanabbak és egyre inkább hajlamosak beletörődni a sorsukba. Tudom, ebben a kérdésben egy fecske nem csinál nyarat, de én mégis változatlanul – ha úgy tetszik naivan, de elkötelezetten – hiszek a közösség erejében. Hitem szerint az egyre nyomasztóbb, egyre súlyosabb előítéletek feloldásának leghatékonyabb eszköze a közös munka.      

Egy városvezető reálisan mérje fel lakóhelye adottságait, lehetőségeit. Ne ígérjen semmi olyat, ami csak a választás megnyerését, szolgálja. Szeresse a lakóhelyét és ne az anyagiak, hanem kihívás szépsége vezérelje. Egy jó marketinges lebeszélne ezekről a mondatokról, de én megrögzötten hiszek az őszinte szavak, gondolatok a párbeszéd erejében.

Végül ugorjunk vissza az alapkérdésre. Mit ígérhetek? Tisztességes, alapos, kitartó munkát. Figyelmet, együttműködést, csapatépítést. Barátságos hangot és párbeszédet. Nem a pártállás, hanem a mondanivaló elsődlegességét. Folyamatos tájékoztatást, minden közösen megalkotott programelemről. Kölcsönös tiszteletet minden vetélytársamnak, hisz ez nem az egyik, vagy a másik oldal városa, ez a közös otthonunk! Szeretnék még sokáig jó érzéssel sétálni az utcáinkon, felfedezve a szépségeit és felismerve a teendőinket.